Steve McQueen- A San Franciscó-i zsaru

A San Franciscó-i zsaru (1968)

Steve McQueen valamennyi filmje közül a legismertebb a San Franciscó-i zsaru (Bullit). Népszerűsége legfőképp annak köszönhető, hogy a filmben látható 12 perc hosszúságú autósüldözés jelenetet a színész saját maga kaszkadőr nélkül csinálta. Tulajdonképpen McQueen nevéhez kötődik az élvezetes autós hajsza, ugyanis volt egy konkrét elképzelése az egész jelenettel kapcsolatban. El akart rugaszkodni a hagyományos, akkoriban megszokott autósüldözéses technikától (ami kimerült abban, hogy karamboloztak és felborultak a kocsik). Steve fiú újítása és egyben a célja az ügyesség volt. A filmvilágban elsőként egy igazi autósüldözés látható, ahol a sebességet nem csak imitálják (a filmben valóban 220 km/h-val száguldoztak). Ettől kezdve minden üldözés a Bullitot utánozta, később sok filmnek szolgált alapul. McQueen gyakorlott vezető volt és tudta mibe kezd bele, ezért annak érdekében, hogy ténylegesen is kivitelezhető legyen és a vásznon látványosan mutasson az üldözés egy elhagyatott repülőtéren rendszeresen gyakoroltak.

  

A sztori a következő: Frank Bullitt (Steve McQueen) San Franciscó-i rendőr a legjobb a szakmájában, ezért nem véletlen hogy egy politikus (Robert Vaughn) megbízza azzal a feladattal, hogy védje meg egy Chikakóból érkező tanú életét. A rutinnak látszó munkába hiba csúszik, mivel a rendőr egyik társát súlyos lövés éri, a tanút pedig megölik még a tárgyalás előtt. Ahhoz hogy Bullitt zavartalanul nyomozhasson, nem szól senkinek arról, hogy a tanút megölték, ráadásul a politikus ezzel a tanú- ügy sikeres lezárásával akarta a választási győzelmét bebiztosítani. Ezáltal Bullitt a féktelen alvilág és a korrupt politikusok kereszttűzében találja magát. Természetesen a film végét nem írom le mivel lesz benne egy-két csavar.

Véleményem szerint Frank Bullitt szerepe Steve McQueen-re volt szabva, senki nem tudta volna ennyire hitelesen alakítani a kemény zsaru szerepet. McQueen a maximumot hozta ki a filmből (no meg a Ford Mustang-bol), hihetetlen magabiztossággal játszotta a főszerepet, minden egyes mozdulata is erről árulkodott, teljes mértékben uralta a vásznat. Vezetési technikája pedig egyenesen bravúros.

Érdekessége a filmnek, hogy az elkészítése és finanszírozása rengeteg bonyodalmat okozott. A legfőbb gondot az jelentette, hogy amikor McQueen előállt azzal, hogy az összes veszélyes jelenetet, többek között az autósüldözést saját maga akarja csinálni, valamennyi filmstúdió visszautasította a film finanszírozását. A színész barátai pedig őrültségnek tartották és ők sem segítettek neki. Végül nagy nehézségek árán is, de sikerült előteremtenie a pénzt, jóllehet még a színészi gázsiról is lemondott, de meg lett az eredménye hisz a Bullitt az év akció krimije lett, hatalmas kasszasikert aratott és az akkor jól fizetett színészből milliomos lett. A san Franciscó-i zsaru után minden rendező, producer Steve McQuen- nel akart együtt dolgozni.

  

Egyéni megjegyzéseim a San Franciscó-i zsaru-val kapcsolatban: A film zenéje nekem kifejezetten bejött, egyedi hangulattal bíró a tipikusan ’60-as 70-es évek krimi műfajához megfelelően improvizált jazz jellegű stílus, melyet a neves Lalo Schifrin komponált:

További érdekesség számomra, hogy a filmben szereplő kocsik és a szereplők között bizonyos összefüggést véltem felfedezni, amelyek mint motívumként jelennek meg és hangsúlyozom ez az én szuggesztív véleményem miszerint a Steve McQueen által vezetett 1968-as Ford Mustang fastback GT a férfias erőt jelképezi, a vezetőjének a jelleme erős határozott személy, aki minden körülmények között markánsan uralja a kocsit.

A Jacqueline Bisset által vezetett sárga színű nyitott fedelű 1964-es évjáratú Porsche 356, mely kifinomult, érzéki, nőies vonásokkal rendelkező kis autó. Egy tünemény, amelynek a tulajdonosa egyedi stílusú (amolyan művész lélek) és szabadgondolkodású nő.

Összességében egy nagyszerű akció- krimit láthatunk egy igazi férfi Steve McQueen személyében.  Filmműgyűjtőként  valódi unicum-nak tartom a San Franciscó-i zsarut, nem csupán a látványos autós üldözés miatt, hanem mert vibrálóan érződik a ’60-as évek retro stílusa, és nekem ez az egyik kedvenc évjáratom a filmek terén. McQueen valamennyi filmjét nagyon szeretem így a következő bejegyzésemkor A Thomas Crown-ügy-et  veszem célul.